Pedagógusaink | Tamási Aranyalma Waldorf Általános Iskola és AMI

Schmidt-Mézes Mónika – alapító tanár, osztálytanító, a Tanári Kollégium vezetője

Schmidt-Mézes Mónikának hívnak. 1977. október 20-án születtem Esztergomban. Szüleimmel 1979-ben költöztem Tamásiba, azóta itt élek. Az általános iskola elvégzése után a szekszárdi Garay János Gimnáziumban érettségiztem. Már akkoriban is nagyon nyitott voltam a világra, sok minden érdekelt, nehezen tudtam eldönteni, milyen szakmát is válasszak magamnak. Ami nekem tetszett volna (lakberendezés), arra a szüleim azt gondolták, nem nyújt biztos megélhetést, így aztán engedve nekik egy évnyi nyelvtanulást követően a PTE jogi karán találtam magam. Hamar kiderült, hogy ez a pálya nem nekem való. Tetszett a fondorlatos gondolkozás, a gyors észjárás, de a magolás kényszerétől úgy éreztem, levágják a szárnyaim és kalitkába kényszerítenek. Így aztán a következő felvételi időszakban beadtam jelentkezésem a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola tanító szakára, és a PTE BTK Kommunikáció szakára is. Boldogan kezdtem meg tanulmányaimat Pécsett és Szekszárdon párhuzamosan a következő év szeptemberében. Mivel tanár családból származom, így szüleim a döntésemet elfogadták (noha jobban örültek volna neki, akkoriban, ha jogász lesz belőlem), hála nekik engedtek az utamon járni. Hamarosan a filozófia tanszék óráit is látogatni kezdtem, ahol a gondolkodás, az elmélkedés újra nagy szerepet kapott az életemben. Nagyon szerettem, élveztem, ahogy mások gondolatmenetéről elmélkedhettünk. Boros János tanszékvezető úr javaslatára rövid időn belül a doktori képzésen találtam magam, noha még az alap diplomám sem volt meg. Nagy hálával gondolok azóta is Boros tanár úrra, aki hittel és bizalommal kísért azon az úton, mely a gondolkodásról való gondolataim elmélyítésében nagy szerepet játszott. 2002-ben, frissen szerzett tanítói diplomámmal a zsebemben (és még befejezésre váró egyetemi képzésemmel) hamar munkát találtam. Augusztus 16-ától a tamási Vályi Péter Szakképző Iskola tanára lettem. Meghatározó élmény, melyre azóta is emlékszem, amikor szeptemberben beléptem a végzős asztalos-kőműves osztályba, ahol 43, nálam nem sokkal fiatalabb fiú ült. Sem a diákoknak, sem a tanárnak nem kellett menekülnie, szépen összeszoktunk. Nem csak velük, hanem az akkoriban egy-egy tanévben tanított 350 diákommal is. A következő évben egyetemi diplomámat is megszereztem intézményi kommunikáció szakirányon. Ahogy teltek az évek, az iskola igazgatója egyre-másra bízott rám feladatokat. Hamar osztályt kaptam, aztán a diákönkormányzatot is vezethettem másodmagammal éveken át. Nagyszerű, új programokat vezettünk be, melyen diák, tanár is jól érezte magát. Vezetőm, Vida Lajos mindig engedte, hogy szárnyaimat próbálgassam, segítette utamat, ahol csak tehette. Így aztán jegyzetet írtam Görög Ibolya lektorálásával a viselkedéskultúra tárgykörében, és szervezetfejlesztési trénerré is lettem. Mindig kíváncsi voltam rá, hogyan, mi módon alakul az emberi gondolkodás, ezért újra padba ültem, és néhány éven át pszichológiát hallgattam, a kamaszkori depresszió körében igyekeztem kutatásokat végezni. Iskolai pályafutásom 7. évében ért az a megtiszteltetés, hogy a korábban megalakult Szent László TISZK Szolgáltató és Felnőttképzési Központjának vezetőjévé neveztek ki. Nagyon szerettem tanítani, de mindig kerestem az újabb és újabb kihívásokat, így elvállaltam a megbízatást. Időközben megismerkedtem egy fess fiatalemberrel, Schmidt Balázzsal, akivel családot alapítottunk. 2010. december 7-én megérkezett hozzánk első gyermekünk, Kata Sára. A hatalmas pörgésből mintegy varázsütésre kellett lassítanom, mely nagyon jól esett. Ahogy Kata nőtt, egyre inkább az aprók felé fordult érdeklődésem. Szerettük volna számára megadni, amit csak tudunk a szeretetünkön túl is. De valahogy éreztük, hogy nem a játékok mennyisége az, amiben ez a valami mérhető. Nem sokáig voltunk három személyes család, 2012. május 31-én született meg második lányunk, Janka Zsófia. Ebben az időben már kezdtem azon törni a fejem, vajon mi is lesz az én pici lányaimmal, amikor bekerülnek az óvodába? A babakocsit tologatva egyszer-egyszer találkoztam olyan személyekkel, akiket valójában csupán látásból ismertem addig, de lányimhoz mégis olyan szeretettel közeledtek, hogy (tudva, óvodában dolgoznak) elhatároztam, hozzájuk adom a gyerekeket. A férjem, mérnök ember lévén, elfogadta, támogatta döntésemet, és szerencsére a nagyszülők is így voltak ezzel. 2013. márciusában, a nagy havazás idején, hasamban 3. gyermekünkkel léptem át először a Tamási Waldorf Óvoda küszöbét. Meghatározó lépés volt ez számomra, a családunk számára. Már az első találkozás, a pedagógiával való első érintkezés magával ragadó volt. Éreztem, jó helyen vagyok, vagyunk. Kata áprilisban már el-ellátogatott az oviba velem. Szeptembertől teljes jogú óvodás vált belőle, mivel szeptember 8-án megszületett öccse, Nimród Márton, ezért valójában az ovis létet csak tél végén kezdte. 2014. októberében beszélgetve a vezető óvónővel merült fel először annak a gondolata, hogy Waldorf iskolát kéne alapítani. Nagy lelkesedéssel vágtam bele ennek szervezésébe az akkori óvodai szülői kör tagjaival. 2015 tavaszán felvételiztem Solymárra, a Waldorf Pedagógiai Intézet posztgraduális pedagógus képzésére, melyre felvételt nyertem, így 2015. szeptemberében megkezdtem tanulmányaimat egyidőben a Vályiba való visszatérésemmel. Az elmúlt három év, melynek minden hónapjából 3 napot Solymáron tölthettem valóságos feltöltődés volt. Minden, amit korábban tanultam, gondoltam, éreztem, a magam filozófiai, pszichológiai útkereséseivel együtt végre a helyére került. A miértekre válaszokat kaptam, és kinyílt újabb sok-sok kapu, melyek mögött újabb utak járhatók. Csodálatos világ a Waldorf világ. Új, teljesebb megvilágításba helyezi az élet eseményeit. Én magam még az általános iskolai évek alatt szerettem rajzolni. Sajnos ez a képességem az idők során nem fejlődött, más került előtérbe. Gyermekeim érkezésével elkezdtem természetes alapanyagú babákat varrni, majd nem rég elsajátítottam a horgolást is. A Waldorf képzés évei során visszaadta rég elfelejtett élményeimet: a festés örömét, a dalolás szabadságát, az agyagozás finomságait, és a fafaragás kihívásait. A gyermekek számára szeretném átadni mindazt az érzést, mely a világ teljességét foglalja magában, melynek mi magunk, egyes emberek is a részesei vagyunk, melyhez mindenki a saját tudását, képességeit teszi hozzá. Nem kell, hogy mindig másokhoz mérjük magunkat, olykor elég, ha visszatekintünk, hogy honnan indultunk, és megvizsgáljuk, hol tartunk a célunk eléréséhez képest. Az iskola alapítása az elmúlt három évben töretlenül haladt. Kedves, nagyon jól együttműködő, dinamikus tanári kollégiumban dolgozunk. Fontos értéket képvisel számunkra az empátia, a csapat és az őszinteség. Kiválóan tudunk együttműködni a fenntartó Tamási Aranyalma Waldorf Egyesülettel is.Idén harmadik éve szerveztük meg közösen a Waldorf Kézműves Tábort, melynek keretében alkalmunk nyílt rá, hogy a leendő első osztályosok közelebbről megismerkedhessenek egymással és a leendő tanárokkal. A gyerekek kreativitása, leleményessége mindig lenyűgöz. Célom, hogy mindenkihez megtaláljam azt az utat, amelyen ő halad. Szeretetteli segítséggel mutathassam meg számukra a világ szépségeit, hogy felfedezhessék azokat. Izgatottan várom, készülök az első napomra, az első évemre az Aranyalma Waldorf Iskolában. A „tét” hatalmas: megőrizni tizenegy gyermek csillogó szemében a csillogást. Legalább nyolc éven át.

Szeretettel: Móni

Sárközi Ildikó – angol szaktanár

Sárközi Ildikó vagyok. 13 éve dolgozom pedagógusként a helyi szakiskolában. Idegennyelv tanárként németet és angolt tanítok, mely során felkészülünk a tanulókkal szakmai vizsgájukra, érettségi vizsgájukra. A Tamási Aranyalma Waldorf iskolában tavaly kezdtem tanítani az elsősöket, amit nagyon élvezek. Pedagógusként jó megélni, hogy a gyerekek szívesen, örömmel járnak angolra, mosolyogva, jókedvűen vesznek részt az órákon. Sikerélményt jelent számomra, hogy számos mondókát, dalt, körjátékot, kiszámolós verset önállóan, kívülről tudnak. A gyerekek élvezik az interaktív órákat, ahol játékosan sajátítják el a nyelvet, amelyben a későbbiekben otthonosan mozognak majd. Mivel fontosnak tartom a Waldorf-módszer megismerését, Solymáron a Waldorf Pedagógiai Intézetnél folytatok posztgraduális tanulmányokat nyelvtanári specializáción.

Horváth Cintia

Jelenleg osztálytanító és Bothmer szaktanár vagyok a Tamási Aranyalma Waldorf Iskolában. Nemrég fejeztem be tanulmányaimat a Pécsi Tudományegyetem Pedagógusképző szekszárdi tagintézményében, magyar nyelv és irodalom szakos tanítóként. Ezt megelőzően a Waldorf Pedagógiai Intézet osztálytanítói és a Bothmer Egyesület szaktanári képzésén végeztem. Jártam egy évet az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai karára, amikor meghirdették a solymári képzésen a nappali tagozat indítását. Mielőtt bekerültem volna a solymári waldorftanárképző főiskolára, több, kreativitást igénylő szakmát is tanultam. Többek között alkalmazott grafikus, lakberendező és gyógypedagógiai asszisztens szakmákkal rendelkezem. Minden művészeti jellegű tudásomat be tudtam építeni, illeszteni a tanárképzőn tanultakhoz. Antropozófiával a családomon keresztül ismerkedtem meg, illetve ebbe nőttem bele, mivel édesanyám, és nagybátyám által az életünk része volt gyerekkoromban is. Waldorf óvodába jártam, sajnos Waldorf iskolába nem volt lehetőségem beiratkozni, de otthon megismertettek az alapokkal. Azóta is több, különböző, antropozófiai témájú kurzuson, tanfolyamon vettem részt, és rendszeresen járok csoportba is tanulni, ahol Rudolf Steiner tanításain alapuló, a teljes témakört felölelő könyveket, anyagokat dolgozunk fel együtt. A Waldorf iskola több szempontból is fontos számomra. Waldorf pedagógusként mindig is szülővárosomban szerettem volna tanítani, és ott mindent megtenni, hogy még élhetőbb, izgalmasabb és változatosabb legyen a tanulmányi élet. Másodsorban pedig saját tapasztalatból tudom, ismerem az érzést, amikor a gyermeknek ki kell szakadnia a Waldorf óvodából, és be kell tagozódnia az állami intézménybe, holott nem az volt megalapozva.
Örülök, hogy a mostani generációnak és szüleinek van választási lehetősége, és ennek én is részese lehetek, hozzátehetek valamit a közösség érdekében. Igyekszem tehát minél többet nyújtani, fejlődni, hogy a felgyorsult világunkban biztos alapokat és szeretetteljes légkört tudjak nyújtani a gyermekek számára.

Dróthné Lukács Ágnes vagyok, 5 gyermek édesanyja.

Kislány koromóta tudom, hogy gyerekekkel képzelem az életem. Eleinte óvónő szerettem volna lenni, de az élet mást tartogatott számomra. Előbb adatott meg, hogy édesanya lehessek, és ennek minden percét és szépségét volt alkalmam kiélvezni. Négy felnőtt gyermekem már a maga önálló életét éli, a legkisebbünk pedig abban a szerencsés helyzetben van, hogy diák éveit az iskolánkban élheti. A tágabb értelemben vett pedagógiát először a Berzsenyi Dániel Tanítóképző Főiskolán kezdtem tanulni, majd 2014-ben gyógypedagógiai asszisztens képesítést szereztem. Már a főiskolán is foglalkoztatott a Waldorf pedagógia, amivel akkor még nem volt alkalmam mélyebben megismerkedni, de az ötödik gyermekünk óvodakezdése után már biztosan tudtam, hogy ez lesz a mi utunk. Kisfiunk már a Tamási Waldorf Óvodába járt. Az Aranyalma Waldorf Iskola 2019 óta az életünk része, mondhatni a második otthonunk. Eleinte önkéntesként dolgoztam iskolánkban, majd Pedagógiai asszisztens, napközis nevelő lettem. 2021-2024 között az Antropozófiai Pedagógiai Műhely Egyesület osztálytanító képzésére jártam, ahol 2024. júniusában vehettem kézbe osztálytanítói diplomámat, így 2024. szeptemberében teljesült egy régi vágyam, azóta osztálytanítóként kísérem a hozzám érkezett gyermekek, és családok útját. Osztálytanítói feladataim mellett több évfolyamon tanítok kézimunkát, és hogy ezt minél tökéletesebben tudjam megtenni, 2025.szeptembere óta Kézimunka szaktanár képzésben veszek részt. Hiszem, hogy a gyermekeket csak a feléjük áradó szeretettel, nyitottsággal és elfogadással szabad nevelni, hogy felnőve ők is nyitott, elfogadó és önbizalommal teli felnőttek lehessenek.

Kónya-Schäffer Perta

Születésem óta Tamásiban élek, jelenleg Férjemmel és két Gyermekünkkel. A mérleg nyelve korán és egyértelműen billent azzal kapcsolatban, hogy „Mi leszek, ha nagy leszek.” Kisiskolás koromban megfogalmazódott bennem, hogy tanítani szeretnék, kicsi gyerekeket írni-olvasni és számolni… Iskola után otthon is mindig „tanító néniset” játszottam, kezdetben egymagam, később Húgomat ültettem le diáknak. Számomra ez volt a legkedvesebb elfoglaltság (ellenben a Testvéremmel…). A gimnázium után a Kaposvári Egyetem Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Karán német műveltségterületes tanító diplomát szereztem. Ezt követően a Würtz Ádám Általános Iskolában kezdtem tanítani, ahol ugyan a közös hangot mindenkivel megtaláltam, mégis úgy éreztem nem az én utamat járom. 2011-ben megszületett első gyermekünk, aki 2014-ben a Tamási Waldorf Óvodába kezdett járni, ahol családként is megtaláltuk a helyünket. Kamasz korom óta nyitott voltam a Waldorf pedagógia irányába és ekkor még közelebb kerültem hozzá. 2015-ben megszületett lányunk, majd 2016-ban bekapcsolódtam a Tamási Aranyalma Waldorf iskola-kezdeményezésbe. Iskola-alapító család vált belőlünk, Barni fiúnk 2018-ban 10 társával átlépte a virágkaput. Az alapítási folyamat óta folyamatosan jelen vagyok az iskola életében különböző minőségekben… Az ösvény, melyen járok, mindig a Waldorf pedagógiához és az osztálytanítósághoz vezetett és vezet, így 2022-ben, amikor Eliza lányom is első osztályos lett elkezdtem a Waldorf osztálytanító képzést, melyet 2025 májusában sikeresen befejeztem. Megtaláltam az utamat! „Legyél azzá, aki vagy! Ne azzá legyél, akivé én akarlak tenni!”- Vekerdy Tamás. Amikor a gyermek iskolába lép, tulajdonképpen elindul szerencsét próbálni saját ösvényén a tarisznyájával, néhány hamuban sült pogácsával, s az úton sok megpróbáltatás éri… Én ezen az ösvényen kísérem 8 évig, s csordultig szeretném tölteni a tarisznyát.

Oláh Zsanett

Tamásiban lakom a családommal. 2009-ben végeztem a Pannon Egyetemen nyelv szakos tanár és bölcsészként, majd 2023-ban végeztem tanulmányaimmal a solymári Waldorf Pedagógiai Intézetben, mint Waldorf Osztálytanító. A Tamási Aranyalma Waldorf Általános Iskola és AMI tanári kollégiumához 2021. szeptemberében csatlakoztam, eleinte mint napközis tanár, majd egy évvel később már a saját osztályom útját egyengethettem, mint osztálytanító. Ezzel párhuzamosan elkezdtem angol nyelvet tanítani a felsőbb évfolyamokban és tanítok a mai napig. 2024. szeptemberében elindítottam egy német szakkört is az iskolában. Szeretek tanítani, nagyon inspirál engem is, amikor a gyerekek látóterébe valami olyat tudok helyezni, amitől az adott témakört teljesen más megvilágításban kezdik látni, és előfordul, hogy éppen ezáltal tudnak aztán elmélyülni benne

Márkus Regina

6 éves korom óta életem meghatározó eleme a rajzolás, a művészetek, a kreativitás. Mindig e területen tanultam, de lassan húsz éve, hogy már a másik oldalon állok az iskolában. Művészeti szakközépiskolai éveim után a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tervezőgrafika szakán diplomáztam, majd ugyanitt, 2006-ban vizuális és környezetkutúra szakos tanárként is végeztem. 2019-ig középiskolában rajz és vizuális kultúrát tanítottam, valamint művészeti szakközépiskolai képzésben, grafika szakon elméleti és gyakorlati oktatásban vehettem részt. Iskolás éveim alatt mindig voltak számomra nagyon meghatározó tanítók, pedagógusok, oktatók, mesterek, kollégák, akik személyiségükkel, hivatástudatukkal, példájukkal, de legfőképp emberségükkel olyan utat mutattak, ami engem is a pedagógus pályára sodort, illetve azon marasztalt. 2016-ban már szülőként a nevelés, oktatás egy olyan alternatívájával ismerkedtem meg testközelből, ami jelenleg is a mindennapjaimat, családom mindennapjait meghatározza. 2017-től 2020-ig posztgraduális képzés keretében a solymári Waldorf Pedagógiai Intézet osztálytanítói szakára jártam és végeztem el azt. Eközben részt vettem már iskolánk alapítási előkészületeiben, mint pedagógus és szülő. Az iskola 2018-as megnyitását követően 2019-ben már a második gyermekcsoport osztálytanítójaként kezdhettem meg Waldorf osztálytanítói éveimet. Jelenleg a 7. osztályt kísérem, tanítom osztálytanítóként iskolánkban, valamint rajz-festés és agyagozás tanárként vagyok jelen a legtöbb osztály művészetekkel való tanulási útjának támogatójaként, hogy az alkotás által is minél teljesebb valójukban kibontakozhassanak.