Talán a legszebb ünnepünk a hideg, a legnagyobb sötétség közepette ér bennünket. Az Advent időszaka. A Karácsony előtti négy hét, a csendes, aktív, éber figyelemmel keretezett várakozás időszaka. Lehetőségünk nyílik lenyugodva, a család szentségében ünnepelni, éppen ezért az iskolában csak az előkészületek zajlanak, a tényleges ünneplés megmarad otthonra.
Az adventi időszakot a Waldorf iskolákban általában az Adventi Bazár hozza el, ahol a hangsúlyt nem az ajándékvásárlás, hanem a társaság, a közös kapcsolatok kapják. Már az első hetekben kerül sor az Adventi Kertre, más néven „spiráljárásnak” is szokták nevezni. Egy sötét terem, hűvös levegő, középen spirál alakban elhelyezett fenyőágak, annak közepén egyetlen óriási gyertya ég, fölé pedig egy szál liliom magasodik. Ez a környezet szolgáltatja a gyermekek, saját életútjukban való elmélyedését, átélését. Egy almába szúrt gyertyával a kezükben mennek be a fenyőágakkal kijelölt spirál-úton, középen meggyújtják, kifelé jövet pedig elhelyezik azt egy arany csillagra. Ezáltal a gyermek saját fejlődését járja le befelé menet, kifelé pedig a benn megtalált fényt helyezi a „közösségbe”. Érezhető az emelkedett jelentősége, jótékony hatása a gyermeki lélekben eme hagyománynak.
Ami a Karácsony előtti időszakot jellemzi még, az Szent Miklós napja. Miklós a harmadik szent, aki a születendő gyermeket óvja tetteivel, és készíti fel az emberi lelket annak megfelelő üdvözlésére. Mihály a mennyei fényt óvta, Márton ebben a fényben meglátta a jót, és megcselekedte, Miklós pedig ezt a jótettet terjesztette világszerte, a mennyei bölcsességhez hozzájárulva.
Gyakran összetévesztik a piros ruhás Mikulás bácsival, vagy társaival, ki hogy nevezi, de ők mind az ajándékozásra helyezik a figyelmet. Szent Miklós viszont arra tanítja a gyerekeket, hogy csupán szeretetből, jóságból cselekedjenek, és gondolataik is tiszták legyenek. Ruhája is merőben más: kék palástja csillagokkal teli, kezében pásztorbotot tart, és egy tanmesével üdvözli a gyerekeket, mindegyiknek egy arany diót ad a tenyerébe. Miután elment, „veszi észre a tanár”, hogy egy ajándékokkal megrakott zsákot hagyott az ajtó előtt, amiben gyümölcsöket, mézeskalácsot találnak.
Advent idején, a négy hét alatt a hétfői közös kezdések alkalmával összegyűlik az egész iskola, adventi dalokat énekelnek, és a középen égő, nagy gyertyáról gyújtják meg az osztályukban található koszorú gyertyáit. Így erősítik a diákokban a várakozás élményét, ami lehetőséget ad a negyedik gyertya meggyújtásával a „Világ Világossága” megszületésének átéléséhez.