A Waldorf pedagógia ma
Rudolf Steiner, bármennyire is szépítjük, immáron 100 éve dolgozta ki pedagógiájának alapvonásait sajátos nézeteiből, ahol az individuumról, mint sérthetetlen szellemi valóságról beszél. Mégis újszerűbbnek, időszerűbbnek hat, mint valaha. Jövendölései beigazolódottnak tűnnek, korunkban a legfontosabb hiányt igyekszik pótolni: a gyerekeknek felnőtt korukra legyen bizalmuk az emberekkel szemben.
A Waldorf iskolák alapításával nem lesz könnyebb az élet, de lényegesen gazdagabb. Nehézségekkel találkozhatunk, például abból adódóan, hogy a gyerekek tanulmányaik során hozzászoktak a szellemi igényességhez, ugyanakkor pont ezért tudnak majd a nagyvilágban minőségi munkát végezni választott hivatásukban.
Nagy gondot vesznek a vállukra azok a szülők, akik Waldorf iskolába íratják be csemetéiket, de az iskolaélet közös élményei kárpótolják őket mindenért. A gyerekekért végzett közös fáradozásban barátságok, szoros kapcsolatok alakulnak ki szülőtársak, tanárok között. Mint mindenben, itt is a szülők igényeit, szempontjait veszik figyelembe, a szülői képviseleteken keresztül. Így a gyerekek érzik, hogy ez az ő iskolájuk, mivel szüleik teljes vállszélességgel, szemmel láthatóan tevékenykednek érte.
A világ minden táján létesültek Waldorf iskolák, mindenhol a gyakorlat is azt mutatja, az ilyen rendszerben oktatott diákok megállják helyüket a hagyományos vizsgarendszerben. Tehát leszűrhető, hogy az egyéniség ápolása és az intenzív tudatátadás nem zárják ki egymást.
A statisztikák mutatják, az állami iskolákhoz képest a Waldorf pedagógiájúak nagyobb százalékban vezetik érettségihez a tanulókat. Ennek az az oka, hogy a hagyományos oktatás pont ebben a korban szűri ki a későn érő típusokat, a Waldorfban viszont ők is kiváló eredményeket érhetnek el.
Pár szó a szabadságra nevelésről
Sokan, sokféleképpen értelmezik a Waldorf iskolák elterjedt felkiáltását. Szabadságra nevelünk! De mégis mit jelent?
Úgy, ahogy az iskolán belül a művészetekkel alkotó embert, nem pedig művészt akarnak nevelni, úgy a szabadság filozófiája berkein belül is az Én belső szabadságát kívánja fejleszteni. Ezt főleg akkor tudja elérni a diák, ha önálló gondolkodásában, azon alapuló elhatározásaiban használni képes határtalan kifejezési lehetőségeit. Ha ezt minél tudatosabban teszi, annál nagyobb a már említett belső szabadsága.
A szabadságra nevelés arra törekszik, hogy azokat a fizikai, lelki akadályokat félre tudja állítani felnőtt korában, amik útjában állnának az Én tudatos uralmának.
Tehát maga a szabadság szóval nem, mint nevelési metodikára utalunk, hanem olyan módszerre, amivel lehetőséget teremtünk megtanulni a fiatal nemzedéknek saját gondolatain, cselekedetein való tudatos felelősségvállalását.
A részletekésrt kattimts ide: Oktatás menete az iskolában