Már kisgyerekként tanítósdit játszottam. Szépen padba ültettem a babáimat, ahogy ezt láttam. Akkor még nem tudtam, mennyire másképp is lehet ezt csinálni, de azt éreztem, ez egy szép hivatás.

Miután megszereztem a tanítói diplomámat, több éven át dolgoztam egy budapesti speciális iskolában, majd a budakeszi művészeti és általános iskolában. Voltam ott drámatanár, napközis nevelő és osztálytanító is. Aztán külföldre vitt a kalandvágy, a Berlini Magyar Iskolában tanítottam 6 évig, mellette Ringató (énekes-zenés) foglalkozásokat vezettem az apróbbaknak.

Kint megtapasztaltam a közösség megtartó erejét, és mikor idén hazatértem, szerettem volna olyan iskolában dolgozni, ahol az oktatás-nevelés közös ügy és jó élmény mindenkinek. Mindemellett folyton-folyvást belebotlottam a „Waldorf-ba”. Sok megismert család és több kedves barát is kötődik hozzá és mindig egyre izgalmasabbnak tűnt. Így jelentkeztem az Aranyalma Waldorf Iskolába.
Itt idén (2020/2021) zeneórát tartok az osztályoknak, hangszerekkel kísérem az euritmia órákat, és két délután napköziben vagyok a gyerekekkel. Elkezdtem Solymáron a Waldorf-osztálytanítói posztgraduális képzést is.
Hiszem, hogy minden gyerek kincset rejt magában, és hihetetlen izgalmasnak tartom a felfedezésüket, működésüket. Jómagam azon igyekszem, hogy ezek a kincsek megtalálják saját fényüket, és minél szebben, színesebben ragyogjanak.