Márton napon elterjedt szokás libasültet enni, ami a római korokból származik. Nálunk nem ez, hanem a lámpásozás a hagyomány, amit hívhatunk egyszerűen Fény-ünnepnek is. Ez azzal magyarázható, hogy Szent Márton napja után egyre kevesebb fény árad a Földre. A természet erői már megtették, amit tudtak, érleltek gyümölcsöt, gabonát, fényben fürdették az emberek szívét. E nap után viszont az embereken a sor.

Lámpások készítésével foglalatoskodnak, töklámpásokat faragnak. Egy meghitt ösvényen aztán elhelyezik őket, és sötétedés után néma csendben, Márton életútjával megismerkedve vonulnak végig a sercegő, pislákoló fények mentén.

Az út befejeztével egybegyűlnek, elénekelnek pár Márton-napi dalt. Az asztalra eközben a mécsesek mellé forró tea, és Márton-napi kalács kerül. Márton példáját követve, ahogy megfelezte köpenyét a koldussal, úgy ők is megfeleznek egy darab kalácsot egymással.

Lelkükben a meghatódott, bensőséges élménnyel térnek haza.