„Amikor gyermekem iskolájáról kérdez egy érdeklődő szülő, mindig elmondom, hogy zajlik a gyerekek élete az iskolában. Hogy epochákban tanulnak, ami ugyan lassabbnak tűnhet, de mélyebb tudást ad és teret enged a differenciálásnak, hogy a tananyagot nem csak a tankönyvekből bebiflázzák, hanem maguk írják a “tankönyveiket” és ez kitörölhetetlenül bennük marad. Hogy nincs környezetóra, hanem erdőjárás ahol testközelből figyelhetik meg a természetet és annak változásait, hogy elsőtől kezdve két nyelvet tanulnak és két hangszeren tanulnak játszani. Elmondom mindig azt is, hogy az ünnepeink csodásak, meghittek és szülőként is jó erre készülni megosztani egymással az ünnep örömét, együtt lenni, beszélgetni. Hogy a napi bejárás, lehet egy kívülállónak megterhelőnek tűnhet, de nekünk ez a természetes és a gyermekem is megtanul önállóan közlekedni, hogy számíthatok a többi bejárós segítségére, ahogy ők is rám.
Hogy ez az oktatási forma segít a gyermekemnek kibontakoztatni a képességeit, hogy a legjobb önmagává válhasson. Hogy ez a közösség nem csak a gyermekem, hanem az egész családom életéhez hozzá tesz.
Ezt mind-mind el szoktam mondani a kérdezőnek, de valami hiányérzetem van hogy a lényeg mégis kimarad. És erre most jöttem rá mi lehet az. A BIZALOM. Igen így nagybetűvel. Ez a bizalom iskolája. Ahol megbízom az osztálytanítóban, hogy képes arra amiért a diplomáját kapta, hogy megtanítsa a gyermekemnek a tananyagot és a tanulás örömét, hogy fejlődésre ösztönözze. Megbízom a gyermekemben, hogy képes erre és megbízni önmagunkban, hogy a legjobb döntést hoztuk amikor a „Waldorf-ot” választottuk. És persze megbízni a szülőtársaimban, hogy ők is a legjobb képességükkel támogatják az iskolát közös utunk során.
És azt hiszem ez a legnehezebb a mai rohanó világban. A másik felé fordulni és azt mondani: megbízom tebenned!
De bátran állíthatom, próbálják ki! Megéri!” (Laufer Nikoletta)

„Nagy öröm számunkra, hogy Annabell szenvedéllyel, önállóan és mégis gyermeki játékossággal tanul (ismeri meg a világot) és fejlődik. Kreatív és lelkes gyakorlás jellemzi – saját indíttatásból. Bár házi feladat nincsen, mégis mindennap örömmel gyakorolja otthon és minden élethelyzetben az iskolai tananyagot. Imád mindent, ami az iskolával és a tanulással kapcsolatos. Egyéni fejlődését támogatja nem csak a tanító, de minden egyes tanár és szülőtárs is, az iskolai közösség minden tagja. A gyengeségeit (pl.: félénkség, teljesítmény kényszer, figyelmi nehézségek, szétszórtság, stb.) is potenciális fejlődési lehetőségként élheti meg a teljes közösség biztonságot nyújtó, támogató hangulatában. Kezdeményező-, és vállalkozói készsége rengeteget fejlődött, szinte határtalan.” (Kovács Arnold és Ana-Maria Cocean)

„Mi állami iskolából jöttünk ide, ezért mérföldekben tudjuk mérni a különbséget, mind tanulás és tanítás szempontjából. Legelső és legfontosabb a gyerek!!!!Nincs jó vagy jobb,nincs kivételezés,egységes a bánásmód. Szívesen, örömmel megyünk minden reggel suliba. A saját tempójukban fejlődhetnek a gyerekek. Mi sokat sőt rengeteg fejlődtünk, bátorodtunk az élet minden terén, amit csakis a tanítóknak köszönhetünk. A saját maguk által készített könyvekből szívesen tanulnak, már elkészítésükkor örömmel mesél Csenge a mindennapi élményeiről, mert ez az iskola valóban élmény. Bárcsak előbb ide járhattunk volna, de szerencsére megtaláltuk Csengének a megfelelő iskolát ahhoz, hogy megalapozza a lehető legjobban a tudását a felnőtt életéhez. ” (Némethné Balog Tímea)

„ A Waldorf gyerekek kiegyensúlyozottak, tisztelik egymást, tanítóikat, szüleiket, egymás szüleit, és ennek megfelelően is viselkednek, de nem azért mert ezt mondják nekik, hanem ez magukból jön természetesen. Közvetlenek egymással és a felnőttekkel úgy általában, a konfliktusokat nem ököllel rendezik,hanem kommunikálnak. A gyerekek különböző hátterű családokból jönnek ,de itt nem a versengésről szól az élet. A gyerekek nagyon toleránsak és segítőkészek egymással. Érdeklődők, komoly a csoportszellem. Ha egyedül vagy többen kitalálnak valamit, akkor azt közösen hozzák létre, sőt továbbfejlesztik, vagyis GONDOLKODNAK önállóan! Fontos megemlíteni,hogy itt napi szintű kapcsolat van a gyerekek, tanítók és szülők között. Itt létezik a valódi közösség, ami máshol már csak fogalom. A szülőknek is aktívan részt kell venni az iskola életében és a gyerekük életében is. Ez az iskola a családokról szól, arról, hogy a gyermeken keresztül összetartóbbak leszünk, a felnőttek is visszatalálnak önmagukhoz, egymáshoz, a családok újra családok lesznek.” (Máthé-Wéber Erzsi)