Vízkereszt ünnepét elhagyva lépünk be a farsangi időszakba. Ekkor vigadozva, álarcokba bújva ünneplünk, rémisztgetjük a telet. Hasonló zajlik le a Waldorf iskolákban is. Mivel naptárilag szemben áll a Mihály-nappal, és ott legyőztük a sárkányt, a rosszat, elhoztuk a fényt, ezért itt is valami ilyesmi történik, kicsit más módszerekkel.

A leglényegesebb mégis az, hogy a gyerekeket megtanítsuk, olyan álarcot öltsenek fel, amiben ne érezzék idegennek saját magukat, meg tudják tartani saját individuumukat, hiszen ez a feladatuk, feladatunk. Az ünnep megtanít arra, hogy ne rémítsenek el saját nehézségeink, azokat felismerve leküzdjük, mégpedig a karikatúra, felnagyítás, vidámság eszközével.

Olyan álruhákat javasoljunk nekik, amik saját életkorukhoz megfelelő. Első osztályban mesehősök, másodikban állatfigurák, harmadikban mesterember, stb.

Ez az időszak arra való, hogy előkészítse a húsvéti nagyböjtöt. Még egyszer, utoljára kitombolhassák magukat az emberek.