Ha erre az ünnepre gondolunk, rögtön Szent Mihály jut eszünkbe, aki a sárkánnyal vív küzdelmet. Ez nagyrészt helyes, de mégis több annál. Mivel Mihály, a jó, az arkangyal csak leűzi kardjával a sárkányt, a rosszat, magát az ördögöt a földre, így az velünk együtt él a fizikai világban. Tehát mindnyájunknak újra és újra fel kell venni a harcot a sárkánnyal.

A nyári szünet alatt úgymond gondtalanul élhettünk, ám amint közeledik szeptember, szétáradnak bennünk a kérdések, kétkedések, vajon meg tudom-e ugrani az új év akadályait. Félelem kerít hatalmába, és ez már magának a Mihály-napnak az előkészítése.

Az ábrázolásokon Mihály még egy mérleget is tart a kezében, amivel megméri, kiben milyen arányú a jóság.  Ezért az iskolában minden jótettükért a gyerekek kis követ, vagy hasonlót kapnak, ezzel mérettetnek meg. Minden gyerek a serpenyő egyik oldalára helyezi köveit, a másik oldalon a „Gonosz küldötte”, egy fekete kő egyensúlyoz, és természetesen kiderül, öröktől fogva a „Jó” diadalmaskodik. Majd a tényleges győzelmi ünnep, ahol a Jó győzedelmeskedik a Gonosz felett, az valamilyen bátorság próba a gyerekek számára. Barlangászás, hegymászás. Ekkor a bizonytalanság-érzés, egyéb, belső legyőzendő érzésekkel együtt feloldódik, ahogy egymást támogatva, segítve megoldják a feladatokat.

A Mihály-nap alkalmával tehát a saját erejüket, kitartásukat, toleranciájukat fejlesztik, teszik próbára.