Az ősz beköszöntével a természet változását saját bőrünkön is tapasztalhatjuk már. Hátunk mögött maradnak a kellemes sétára invitáló nyári esték. Fázósan burkolózunk már ilyenkor vastag pulóverünkbe, miközben a meleg teát kortyolgatjuk a korábban leszálló este kezdetén. A fák lassan színpompás ruháikat öltik magukra, mintha még utoljára megmutatnák a világnak éküket, mielőtt csupaszon álomra szenderülnek. A költöző madarak is melegebb vidék felé veszik már az útjukat, az itt maradó állatok kezdenek felkészülni a zordabb időjárásra. Az elszámolás, betakarítás, felkészülés időszakában vagyunk ekkor.

De a nappalok még felidézik a nyár vidám kacajokkal telt délutánjait. A napsugarak kellemesen simítják végig arcunkat.

A természet kezd már visszahúzódni, de még bőségesen ellát bennünket finomságokkal, hogy az éléskamrák megteljenek.

A gyerekek ebben az időszakban kirándulásaik során diót, makkot, mogyorót gyűjtögetnek, ami az évszakasztalra is felkerül. A szüret idejéről hidegre kerül a must, rotyog a szilvalekvár. Az aratáskor kévébe kötött búza kalászaiból ügyesen előszedegetik a szemeket, kézi malmocskával őrlik, majd a lisztből megsütik Mihálykor a sárkány-cipót.

A régi korokban szeptembertől novemberig tartottak a gazdasági évet lezáró ünnepek. Ilyenkor fizették ki a cselédek bérét, a pásztorok ekkor számoltak el a rájuk bízott jószágokkal, s következő évre ekkor fogadták meg a pásztorokat.

Az ősz kezdetén így mi is a betakarításra, a télire való előkészületekre fókuszálunk. De közben már fordulunk Mihály felé.