Kedves Aranyalma olvasók!
Ma találkoztam egy kedves ismerősömmel, akivel – kisgyermekes anyák lévén – hamarosan az iskoláról kezdtünk el beszélgetni. Nagyszerű kérdései és eszmecserénk arra indított, hogy leírjam, mi is foglalkoztatta őt – szerintem benneteket is érdekelhetnek a válaszok
K.: Lesz iskola?
M.: Igen, 2018. szeptember 1-jén indítjuk az első osztályt, mely a 8. év végéig ebbe az iskolába járhat, a Waldorf módszerrel tanulhat.
K.: Nyolcadik után bármelyik iskolatípusba mehet? Mármint nem fog akkor kiderülni, hogy „bocsi, ezt itt nem tanulták meg”?
M.: Természetesen bármilyen iskolatípusba mehetnek a gyerekek tovább.   Ugyanazt tanulják majd, mint az állami általános iskolában, hiszen a Waldorf Kerettanterv és a Nemzeti Alaptanterv egyeztetésre került, a Minisztérium jóváhagyta, vagyis tényleg ugyanazt tanulják. Eltérés annyiban lehet, hogy más az ütemezés. A Waldorfban a Kerettanterv szerint a gyerekeknek csupán a harmadik év végére kell tudniuk a folyóírást és ennek olvasását. Elsőben főként a nyomtatott nagy betűkkel foglalkoznak csak írás órán.
K.: Tényleg? Ez miért van így?
M.: Mert fontosnak tartjuk, hogy a gyermek alaposan, szinte minden érzékszervével megismerkedjen a betűkkel. Így csökkenthető a kutatók szerint pl. a dysgrafia és a dyslexia kialakulásának valószínűsége. Nem vagyunk sehonnan elkésve. 🙂
K.: és ha többen már úgy mennek iskolába, hogy olvasnak?
M.: ez természetesen lehet. És nem szabad, hogy ők esetleg unatkozzanak. Az osztálytanítónak nagyon nagy szerepe van abban, hogy ez ne történhessen meg; hogy a valami módon olvasni tudó gyermek érdeklődését is fenntartsa. És a másik, hogy a Waldorf Kerettanterv valóban az is, ami a neve: azaz keretet ad az osztálytanítónak. Leírja, hogy az adott évfolyamon a gyermekeknek mit kell átadnia. Viszont a nagy felelősséget, hogy ezt hogyan, mi módon teszi, azt a tanító kezébe teszi. A módszertanunk szerint a tanító nagyon pontos gyermekmegfigyelést végez folyamatosan, és az osztályába járó gyerekeket tanítja, nem a tantervet. Azaz megfigyeli, kinek milyen módon tud segíteni az ismeretek elsajátításában, hiszen minden gyermek más és más.
K.: Ez nem lehet könnyű!
M.: Valóban nem az, de ez a tanítás lényege. Hagyjuk meg a gyermeket gyermeknek lenni, engedjük meg neki, hogy gondolkodjon. A gondolkodás kérdések feltolulásával jár. Ezek mindegyikére meg kell adni a választ, hiszen az értelem, a gondolkodás, a kreatív gondolkodás így fejlődik. És a sok mozgás által. A Waldorf iskolában a gyermekek nagyon keveset ülnek a padban. Főleg az iskolás éveik elején. Nagyon sokat mozognak, beszélnek, énekelnek, ritmizálnak. És sokat vannak a szabadban. Úgy tervezzük, hogy a mi iskolásaink heti egy napot a természetben fognak tölteni. Ott kezdik, folytatják és zárják a napjukat. Közben kirándulnak, megfigyelnek, beszélgetnek. Mintha nem is tanulnának, úgy tűnik nekik. Pedig nagyon is sokat teszünk ilyenkor közösen.
K.: Klassz lehet!
M.: Az. Nagyon klassz. A gyerekek szeretnek Waldorf iskolába járni, hiszen megélhetik általa, hogy a tudásuk kibontakozik…
Szeptembertől programsorozatot indítunk, ahol mindenki kipróbálhatja (elköteleződés nélkül), milyen Waldorf iskolásnak lenni. Szeretnénk, ha a családok tudatos döntést hozhatnának. Szeretnénk, ha a szülők nem valami ellen íratnák gyermeküket Waldorf iskolába, hanem azért, mert megismerték miben vagyunk mások, és pontosan ezt szeretnék a gyermeküknek!
Figyeld a honlapunkat és a Facebook oldalunkat, rövidesen megjelennek a felhívások!
K.: Örülök, hogy találkoztunk!
M.: Én is örülök!